„A fenntarthatóság nem elvárás, hanem felelősség” – Interjú Arató Gáborral

Interjúsorozatunkban sorban mutatjuk be a Green Business Academy oktatóit, akik Magyarország legkiválóbb fenntarthatósági szakértői közé tartoznak. Sorozatunk következő részében Arató Gáborral, a Manupackaging Kft. ügyvezető igazgatójával beszélgetünk. Gábor 20 éve dolgozik a csomagolástechnológiában, ahol úttörő módon csökkenti az anyagfelhasználást és a környezeti terhelést, eltökélt célja, hogy a vállalat csomagolási megoldásai egyszerre szolgálják a gazdasági és környezetvédelmi érdekeket. Interjúnk során szó esik a fenntarthatóság személyes és üzleti oldaláról, a magyar piac kihívásairól, valamint arról, hogyan lehet lépésről lépésre fenntarthatóbb döntéseket hozni mind a munkában, mind a magánéletben.

Úton a fenntarthatóság felé

Hogyan és mikor indultál el a fenntarthatóság útján? Volt valaki vagy valami, ami különösen inspirált?

Az elején még nem tudtam, hogy amit csinálok, az később fenntarthatóságnak fog számítani. 20 évvel ezelőtt, amikor megalapítottam a Manupackaging Magyarország Kft.-t, és hamar felfedeztük, hogy sokkal kevesebb fóliával is meg tudjuk oldani ugyanazt a csomagolási feladatot. Az anyagcsökkentésből származó költségmegtakarítás akkor még inkább üzleti előny volt, de ahogy telt az idő, egyre inkább láttuk, hogy ez a megközelítés a környezeti terhelést is jelentősen csökkenti.

Nem volt ez tudatos döntés a kezdetekkor, de a piacon gyorsan észrevették, hogy mi kevesebbet akarunk eladni, ami sokszor meglepő volt – hiszen mi mindig azt hangsúlyoztuk, hogy az anyagcsökkentés fontos. Ez később már piaci előnnyé is vált. A személyes hozzáállásom révén gyorsan kapcsolatba kerültem azokkal az emberekkel és szervezetekkel, akiknek immár a fenntarthatóság határozza meg a mindennapi életüket is. Itt említhetném Márta Irént, a BCSDH vezetőjét, aki bevont különböző fenntarthatósági munkacsoportokba, ahol tovább mélyítettem az ismereteimet. Fertetics Mandy is rengeteg eseményre hívott, ahol az iparági szereplőkkel találkozhattam. Szóval több katalizátor is hozzájárult ahhoz, hogy mára a fenntarthatóság a fő küldetésünkké vált. Ez a fokozatos felismerés nemcsak a vállalat stratégiáját alakította, hanem a személyes hozzáállásomat is.

Mi volt az a pont, amikor a fenntarthatóság nemcsak üzleti kérdéssé, hanem személyes felelősséggé vált számodra?

A fenntarthatóság számomra nem csak egy divatos téma, hanem egyfajta személyes felelősségvállalás. Eleinte a csomagolásban az anyagcsökkentés volt az, ami motivált – ez volt az üzleti modellünk középpontjában. Később azonban, amikor megszülettek a gyerekeim, sokkal inkább elkezdtem átgondolni, hogy mit tehetek a bolygónkért hosszú távon. Az anyagcsökkentés továbbra is fontos volt, de a személyes döntéseim is egyre nagyobb szerepet kaptak. A gyerekeim jövője motivált arra, hogy ne csak a munkahelyi döntéseimben legyek környezettudatos, hanem az élet minden más területén is. Ez a szemléletmód lassan beszivárgott a mindennapjaimba, és számos személyes döntésemet befolyásolta.

A csomagolástechnológia azért is különösen érdekes számomra, mert ez az a terület, ahol nagyon közvetlen módon lehet változtatni. Egy jól megtervezett csomagolás nemcsak a vállalat számára jelent költségmegtakarítást, hanem közvetlenül hozzájárul a hulladékcsökkentéshez is. Ebben látom a legnagyobb potenciált: kevesebb anyag, kevesebb környezeti kár, és mindezt úgy, hogy közben az ügyfelek is elégedettek, mivel egyértelmű a gazdaságilag is kimutatható siker.

Fenntarthatóság: személyes felelősségvállalás és szakmai hitelesség

Említetted, hogy a személyes életedben is egyre inkább megjelenik a fenntarthatóság. Milyen hatással van a mindennapi életedre a gondolkodásmódod változása?

Ez egy érdekes kérdés, mert mindig is szerettem volna magam is példát mutatni a fenntarthatóság terén. Kezdetben nehéz volt, mert úgy éreztem, hogy ha nem tudom teljesen tökéletesen csinálni, akkor nincs is értelme belekezdeni. Például sokáig úgy voltam vele, hogy „jó, de hát én nem tudom letenni az autót, mert arra szükségem van”. De aztán rájöttem, hogy nem az a lényeg, hogy mindent egyszerre változtassunk meg, hanem az, hogy kis lépésekkel haladjunk. Most például az autómat csak akkor használom, amikor tényleg muszáj, és a napi teendőimet Budapesten BKK-val vagy e-rollerrel oldom meg.

De a Magyarországon belüli vidéki útjaimnak is több mint a felét át tudtam állítani a vasúti közlekedésre. Ehhez nyilván az is kellett, hogy van egy kis e-rollerem, mert az ügyfeleim általában ipari gyártó cégek, ezek nem feltétlen a vasútállomás mellett vannak, tehát a vasútállomásokról el kell jutni az ügyfelekhez. Az utolsó pár kilométert ezzel az e-rollerrel teszem meg. Szokott is lenni nagy csodálkozás, hogy te e-rollerrel jöttél Budapestről? Én pedig úgy gondolom ez mindenképpen egy elég hiteles megjelenés, amikor fenntartható csomagolásról megyek el beszélgetni vagy előadni egy-egy ügyfélhez.

Ezen kívül a húsfogyasztásomat is átgondoltam. Korábban el sem tudtam képzelni, hogy ne egyek húst, de ma már flexitáriánus vagyok, ami azt jelenti, hogy egyre több húsmentes napot tartok. Hetente legalább két napot teljesen húsmentesen eszem, és néha több nap is összejön egymás után. Ez is egy olyan dolog, amiben folyamatosan fejlődöm, és amit nagyon tudatosan csinálok. Fontos, hogy lássuk: nem kell mindent tökéletesen csinálni. Nem kell mindenről lemondani. Már az is sokat számít, ha lépéseket teszünk a jó irányba.

Ez a személyes életed fokozatos átalakulásának is tűnik egyben. Hogy fogadják ezt a barátaid? Köztük is próbálod népszerűsíteni a fenntarthatóságot?

Igen, de itt is fontos, hogy ne erőltessük rá másokra a nézeteinket. A „soft módszereket” részesítem előnyben: például azt javaslom, hogy vonattal menjünk egy közös kirándulásra, vagy hogy használjunk biciklit. Nem akarom túlzottan nyomni a témát, mert az ellenállást váltana ki. Inkább apróbb példákat mutatok arra, hogy fenntartható döntéseket hozni nem feltétlenül bonyolult vagy nehéz. Így többen is megnyílnak, és hajlandók kipróbálni új dolgokat, például kevesebbet autózni, tömegközlekedni vagy vonattal utazni.

Ha a barátaidnál működnek ezek az apró lépések, hogyan látod ezt a munkádban? Milyen hatással vannak a személyes fenntarthatósági törekvéseid az üzleti kapcsolataidra és a vállalati munkádra?

Azt vettem észre, hogy amikor a személyes életvitelemmel is példát mutatok, az pozitív hatással van az üzleti tárgyalásaimra is. Amikor például az ügyfeleimmel fenntartható csomagolásról beszélek, és látják, hogy én magam is e-rollerrel közlekedek, minimalizálom az autóhasználatomat, és figyelek arra, hogy környezettudatos döntéseket hozzak a mindennapjaimban, az hitelesíti az üzenetemet. Az üzleti világban az emberek gyorsan észreveszik, ha valaki valóban aszerint él, amit hirdet. Ez nemcsak a környezettudatosságot, hanem az üzleti kapcsolatokat is erősíti, mert az ügyfelek látják, hogy én komolyan veszem azt, amit mondok. 

Nemzetközi szemléletformálás

A Manupackaging cégcsoport a nemzetközi piacon is jelen van. Ott is látod a változást, tudtál hatást gyakorolni a cégcsoport többi tagjára?

Magyarországon már korán elkezdtük hirdetni, hogy a fenntarthatóságra kell fókuszálnunk, és szerencsére ez az üzenet eljutott a külföldi testvérvállalatainkhoz is. Az anyavállalatunknál is egyre fogékonyabbak lettek a fenntarthatóságra, és látják, hogy ez üzletileg is előnyös lehet. Hiszem, hogy a hosszú távú siker egyik kulcsa az, hogy partnerek legyünk a fenntarthatóságban, nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is. Büszke vagyok arra, hogy ebben a folyamatban én is szerepet játszottam, és hogy a magyar piac példaként szolgálhat a cégcsoporton belül.

Emellett egy érdekes példa arra, hogyan terjedhet a fenntarthatósági szemlélet, hogy a cégcsoport vezérigazgatója is az én hatásomra kezdett vonattal utazni a repülés helyett. Korábban repülővel utazott Európán belül, de miután látta, hogy én rendszeresen vonatozom, és hogy ez mennyire hatékony és környezettudatos megoldás, ő is kipróbálta. Azóta is vonattal jár, és ez a hozzáállás most már gyűrűzik mégtovább a cégcsoporton belül a kollégák irányába is. A fenntartható döntések nemcsak egyéni szinten, hanem vállalati és nemzetközi szinten is inspirálóak lehetnek, ha valaki bátran kiáll a változás mellett.

Fenntarthatósági kihívások és szemléletváltás

Milyen kihívásokat látsz a fenntarthatóság terén Magyarországon?

A legnagyobb kihívás az emberek hozzáállása. Sokan egyszerűen nem hajlandók elismerni, hogy probléma van, és hogy valamit változtatni kellene. Gyakran találkozom azzal a hozzáállással, hogy „miért pont én tegyek valamit, hiszen ott van még 8 milliárd ember”. Ez a hárítás sajnos nagyon elterjedt, és sokakat visszatart attól, hogy felelősséget vállaljanak. Ezért próbálom mindig azt hangsúlyozni, hogy már az is sokat számít, ha az egyén kicsi lépéseket tesz. Ha többen gondolkodnánk így, gyorsabban látnánk pozitív változásokat.

Ha lenne varázspálcád, hogyan kezdenél el változtatni a világon a fenntarthatóság érdekében?

Ha lenne egy varázspálcám, akkor az emberek gondolkodását változtatnám meg. A legnagyobb probléma ugyanis az, hogy nem látják át a döntéseik hosszú távú következményeit. Legyen szó arról, hogy mit vásárolnak, mennyit utaznak, vagy milyen termékeket használnak, minden döntésünknek hatása van a környezetre. Szeretném, ha mindannyian tudatosabban élnénk, és jobban figyelnénk a fenntarthatóságra.

Ezen kívül fontos lenne, hogy a döntéshozók is jobban figyeljenek a fenntarthatóságra, hiszen ők is nagy befolyással bírnak. Ha a gazdasági döntésekbe is beépítenénk a fenntarthatósági szempontokat, akkor sokkal gyorsabban érhetnénk el eredményeket.

A jövő fenntarthatósági menedzserei

Miért tartod fontosnak, hogy a Green Business Academyn oktass? Hogyan látod a jövő fenntarthatósági menedzsereit?

A Green Business Academyn való oktatás számomra azért is fontos, mert itt találkozom azokkal az emberekkel, akik tényleg változtatni akarnak. Az itt tanuló hallgatók nyitottak, érdeklődők, és tényleg hisznek abban, hogy a fenntarthatóság a jövő útja. Nagyon örülök, hogy egyre többen és többen jelentkeznek erre a képzésre, mert ők lesznek azok, akik később valóban formálni tudják majd a világot.

A jövő fenntarthatósági menedzserei eltökéltek és motiváltak. Az a legjobb ebben a képzésben, hogy olyan közösségek jönnek létre, ahol a hallgatók nem csak tanulnak egymástól, hanem együtt dolgoznak azon, hogy valódi változásokat érjenek el. Hiszek abban, hogy az ilyen közösségi alapú megközelítések az iparágakat is képesek megújítani.

Milyen kihívásokkal találkozol a fenntartható csomagolás oktatásában, például a Green Business Academyn?

Az egyik legnagyobb kihívás a félreértések kezelése. Sokan automatikusan azt gondolják, hogy a műanyag mindig rossz, és a papír a legjobb megoldás. Azonban ez nem mindig igaz. Előfordulhat, hogy bizonyos esetekben a papír több környezeti kárt okoz, mint a műanyag, például ha a papír gyártása vagy szállítása nagyobb erőforrásokat igényel. Ezért fontos, hogy az anyaghasználatnál mindig a feladathoz leginkább megfelelő anyagot válasszuk, és felelősségteljesen bánjunk vele. Ezt a tudatosságot próbálom átadni a Green Business Academy hallgatóinak is, hogy ne csak a látszólag „környezetbarát” megoldásokat válasszák, hanem a ténylegesen fenntarthatókat.

Mit csinálsz szívesen a szabadidődben, amikor nem a fenntarthatósággal foglalkozol?

Szabadidőmben leginkább biciklizek. Az országúti biciklizés a nagy kedvencem, és nagyon szeretek a Balaton-felvidéken tekerni. A környék gyönyörű, és mindig feltölt energiával. Bár mostanában kevesebb időm van rá, de amikor tehetem, elvonulok a természetbe, hogy kikapcsolódjak. Ez számomra nemcsak a fizikai aktivitásról szól, hanem arról is, hogy egy kicsit távol kerülök a mindennapok pörgésétől, és új gondolatokkal feltöltődve térjek vissza a munkába.

Köszönjük az interjút, Gábor! 

Arató Gáborral a Green Business Academy Fenntarthatósági Menedzser (Certified Sustainability Course) oktatójaként készítettünk interjút.

Induló képzéseinkről ide kattintva kaphatsz bővebb információt.