Mentális egészség és fenntarthatóság: interjú Herner Katalinnal

Interjúsorozatunkban bemutatjuk a GB Academy oktatóit, Magyarország legelismertebb fenntarthatósági szakértőit. A második rész főszereplője Herner Katalin, a KÖVET Egyesület elnöke, akivel a fenntarthatóság gyakorlati feladatairól, a szemléletformálás fontosságáról, a klímaszorongás kezeléséről és a kiégés megelőzéséről beszélgettünk. Katalin szerint muszáj a hozzáállásunkon változtatni. A közeljövőben ugyanis biztosan nem lesznek olyan technológiai megoldások, amelyek megoldják helyettünk a fenntarthatósági problémákat.

Azok közé a széles körben elismert szakemberek közé tartozol, akiknek az egész pályáját végigkíséri a környezetvédelem és a fenntarthatóság. Középiskolás diákként miért esett a választásod a környezetmérnök szakra?

Kémia-biológia tagozaton tanultam, és alapvetően biológusnak készültem. Miután biológia szakra – a nagy generációnk sok tagjával együtt – végül nem vettek fel, megtaláltam a környezetmérnök képzést Veszprémben.Utólag azt mondom, hogy nagyon jó választás volt. Egyrészt Veszprém azóta is a szívem csücske, imádtam ott diák lenni, másrészt pedig sokkal gyakorlatiasabb volt a képzés, és ez már akkor is közelebb állt hozzám. A Veszprémi Egyetem (mai nevén Pannon Egyetem) alapirányultságából adódóan nagyon erős kémiai és mérnöki alapokat adott, amire később ráépültek a technológiai és a környezeti menedzsment területek is. Már az egyetemen elkezdtem életciklus-elemzéssel foglalkozni, ami végigkísérte az egész pályámat. A Green Business Academyn is karbonlábnyom-számítást tanítok, ami szintén életciklus alapú téma. Később – mikor már a KÖVET-nél dolgoztam – az ELTE-n végeztem el a jogi szakokleveles továbbképzést, ami azért is volt fontos, mert az európai környezeti jog különösen izgalmas terület volt az uniós csatlakozás táján.

Az interneten fellelhető bemutatkozásaidban mindenhol kiemeled, hogy „gyakorlati környezetvédelmi szakember” vagy. Ha jól sejtem, számodra nagyon fontos, hogy kézzel fogható, gyakorlati eredménye is legyen a munkádnak.

Abszolút így van! Persze ez is viszonyítás kérdése: egy vállalatnál dolgozó szakemberhez képest lehet, hogy kevésbé vagyok közel a terephez, hiszen a KÖVET-nél nem egy konkrét vállalatnak, hanem sokféle vállalattal dolgozunk együtt. Miközben elismerem a stratégiák fontosságát, én elsősorban gyakorlati megoldásokban gondolkozom. Ugyanakkor látom azt is, hogy a jogi háttér – jelen esetben az ESG-szabályozás – fel tudja kicsit erősíteni azt a szükségletet és igényt, hogy a vállalatok foglalkozzanak a fenntarthatóság területével.

Miben látod a fenntarthatóság terén dolgozó szakemberek előtt álló legnagyobb kihívást a mai Magyarországon?

Az ESG körüli őrület, ami most már egy-másfél éve megy, és csak nemrég jöttek ki az erre vonatkozó rendeletek, ami nagyon bizonytalanná teszi a jogszabályi környezetet. Mi, akik már évtizedek óta ezen a területen dolgozunk, egyrészt örülünk, hogy az „ESG-trend” megjelenésével egyre komolyabban veszik a cégek a fenntarthatóságot. Másrészt viszont azt látjuk, hogy felhígul a fenntarthatósági terület. A vállalatok nem feltétlenül tudnak különbséget tenni a valós szakértelemmel rendelkező partnerek, illetve azok között, akik csak fél vagy egy éve kezdtek fenntarthatósággal foglalkozni.

További kihívást jelent a greenwashing jelenléte. Hiszen jó kommunikációval nagyra lehet fújni egy kisebb eredményt is, míg más cégek a valós jó gyakorlatukat sem tudják láthatóvá tenni. Reméljük, hogy az ESG-szemlélet valóban az indikátorokra és az adatokra helyezi majd a hangsúlyt, és tisztábban láthatóvá válnak a valós eredmények. Nagyon reménykedünk benne, hogy ez nem egy lufi lesz, hanem majd hozza magával a mélyebb megértést és fenntarthatósági átalakulást. Ugyanakkor egy pici félsz is van bennem, hogy egy kipipálandó „checklistté” válik.

Annak érdekében, hogy az ESG ne kipipálandó „checklist” legyen, hanem szemléletbeli kérdés, sok múlik az oktatáson. A Green Business Academyn nemcsak elméleti tudást és gyakorlati tapasztalatot nyújtotok, hanem szemléletet is átadtok. Milyen szerepet játszik a szakmai életedben az oktatás?

A Green Business nagyon jól csinálta, mert olyan szakembereket válogattak össze az oktatói gárdába, akik ezt a szemléletet képviselik. Úgy látom, hogy az egyetemi oktatók nem biztos, hogy ismerik azokat a gyakorlati aspektusokat, amelyek elengedhetetlenek a fenntarthatósági menedzserek számára. A Green Business képzésének ez a nagy erőssége: az adott témában tényleg a gyakorlati szakemberek mondják el a gyakorlati oldalról, hogy az elméleten felül mi van. Szerencsére elmondhatom, hogy az oktatás szinte mindig is része volt a szakmai életemnek, akár a KÖVET Egyesület színeiben, akár a Green Business Academyn. Az itteni hibrid képzés másféle oktatói szerepet kínál, de egyre otthonosabb vagyok ebben is, és igyekszem nagy hangsúlyt fektetni a személyes konzultációkra.

Amikor valaki napi 8-10-12 órát foglalkozik fenntarthatósággal, akkor könnyen a „rabjává” válik. Ezen a területen biztosan nem választható szét a szakmai és a magánélet. Hogyan és mennyire törekszel a fenntarthatóságra a magánéletben?

Először is: a munkámmal szigorúan nyolc órát foglalkozom, ezt már megtanultam, hogy egyensúlyt kell tartanom. Tény, hogy a fenntarthatóság a szívügyem, együtt lélegzem ezzel a témával, de mégiscsak a munkám. A nyolc óra után le kell tudnunk tenni, és kell az embernek a magánélet, a kikapcsolódás. A szemlélet viszont nyilván nem válik ketté munkára és magánéletre. Kaposváron élek, tehát budapesti munkák kedvéért kénytelen vagyok autóba ülni, de igyekszem tömbösíteni a feladatokat és ritkítani az utazásokat. Imádok a természetben lenni, és amikor tudok ‒ időm és energiám engedi ‒, futni is szoktam.

Van egy ökológiai elveket követő kiskertem, ahol gyümölcs és zöldség terem, nem vágom félcentisre a füvet, és gyűjtöm az esővizet. A fenntarthatóság az életem része, alapvetően ilyen elvek szerint igyekszem élni. Viszont nagyon elgondolkoztató az az előadás, amelyet nemrég hallottam Pogátsa Zoltántól. Rendszerszintű problémák vannak, amiket rendszerszinten lehetne hatékonyan megoldani. Van egy nagy rendszer, ami arra épül, hogy fogyassz, és nőjön a GDP. Eközben mi arra próbáljuk ösztönözni magunkat, a környezetünket, a velünk kapcsolatban lévő vállalatokat, hogy csökkentsenek, kevesebbet fogyasszanak, gondolják át a beszerzéseiket, üljenek át az autóból tömegközlekedésre…

A rendszerszintű problémához rendszerszintű változásra lenne szükség, ezért tegyük fel, hogy van egy varázspálcád. Milyen változtatásra használnád?

Ó, hát ez nagyon egyszerű. Szerintem az emberek gondolkodását kellene megváltoztatni. Ha az emberekben át lehetne kattintani egy varázspálcával azt, hogy a természet és az emberi kapcsolatok jelentik az értéket, és nem a pénz felhalmozása vagy a GDP növelése, akkor szerintem az megoldás lenne. Mit gondolsz?

Elég ambiciózus vállalkozás, de én adtam a kezedbe a varázspálcát. Ennél lényegesen hosszabb folyamat, de talán a középfokú oktatásnál lehetne kezdeni, hogy a fenntarthatósági szemléletmód beépüljön az újabb generációk gondolkozásába.

Egyetértek, de nem a középiskolában kell elkezdeni, hanem már az óvodában vagy az általános iskolában. Egyébként valamennyire látok is változást. Az én generációm és a nálam idősebb generáció nem érti a klímaszorongást, vagy azt, hogy az erőforrásaink elfogyhatnak. Ők abban nőttek föl, hogy a növekedés határtalan. Miközben van egy fizikai limit, és ezt már az általános iskola hetedik osztályában megtanuljuk, hogy egy anyagában véges bolygón élünk. Aki nem gondol bele, hogy egy anyagában véges, energiában nyitott bolygón élünk, és itt próbálunk korlátlanul növekedni, az szerintem eleve tévúton jár.

Talán azért is lehet fontos a karbonlábnyom-számítás, mert egy vállalatnál dolgozó fiatal felnőtt számára segíthet csökkenteni a szorongást. Láthatja, ahogy lépésről lépésre csökkenti a vállalat a lábnyomát.

Képzeld, sajnos pont ellentétes a dolog. Azt tapasztaljuk, hogy amikor egy cég valóban kiszámolja a lábnyomát, akkor egy megdöbbentő szám jön. Első látásra nehéz megfogni, hogy hogyan lehet ezt a hatalmas számot érdemben csökkenteni. Ezért fontos a vállalatok és a munkavállalók edukációja. Látniuk kell a teljes képet: hogy honnan és milyen alapanyagokat hoznak, mivel szállítanak, hogyan járnak munkába a dolgozóik, mennyi üzleti utat szerveznek stb. Amikor ezen a területen már minden tőlük telhetőt megtettek, akkor jöhet az a bizonyos ellentételezés. Ez a legutolsó lépés kell, hogy legyen. Persze az sem mindegy, hogy hogyan akarja egy cég megváltani az általa okozott kárt. Figyelnie kell arra, hogy milyen típusú projektet támogat, hogy az hiteles és ellenőrizhető legyen. Muszáj a hozzáállásunkon változtatni, mert nincsenek és a közeljövőben nem is lesznek olyan technológiai megoldások, amelyek megoldják helyettünk ezt a problémát.

Elindultunk már a változás útján például az energiafelhasználás terén?

Egyelőre sajnos nem, hiszen a szélerőműveket elő kellett állítani, ide kellett szállítani. Több évig kell működniük, hogy kihozzuk nullára a szén-dioxid-kibocsátást. Sajnos nincs a kezünkben a Szent Grál, arról nem beszélve, hogy a zöldenergiák növekedése nem hozta magával a fosszilis energiaforrások felhasználásának csökkenését. Az történik, hogy a meglévő fosszilisekre még rápakolunk egy kis zöldenergiát, mert nem tudunk leszokni az energiáról. Ez egy függőség. Az emberiség függ az energiától, és nem tudunk kevesebb energiával létezni. A globális energiafogyasztás és szén-dioxid-kibocsátás nem csökken évről évre, annak ellenére, hogy mondjuk: baj van. Ez a probléma ismert, tudunk róla, az eredmények mégis azt mutatják, hogy ugyanolyan sebességgel haladunk a szakadék széle felé.

Szokták mondani, hogy a tudás hatalom. A fenntarthatóság esetében viszont a tudással együtt jár az is, hogy egyre csak erősödik a klímaszorongásunk. Szerinted miért érdemes mégis a tudást választani, és például fenntarthatósági menedzser szakmát tanulni?  

Nekem az a tapasztalatom, hogy a Green Business képzésére eleve olyan emberek jönnek, akiket tényleg érdekel ez a téma, vagy már ezen a területen dolgoznak. Szeretnék elmélyíteni a tudásukat, kiszélesíteni a látókörüket. A fenntarthatósági menedzser képzés széles spektrumú rálátást ad a területre, és új ismereteket, motivációt, gondolatébresztő tapasztalatokat, jó gyakorlatokat adhat át. Ezekből a képzés után építkezni tudnak a résztvevők. Amit pedig oktatóként a saját bőrömön is tapasztalok, hogy ha elmegyek egy vállalathoz vagy szervezethez, akkor találkozom a képzésen korábban végzettekkel, és erősödik ez a fenntarthatósági közösség.

A közösség is hozzájárulhat ahhoz, hogy a fenntarthatósági területen dolgozók kevésbé érezzék egyedül magukat, és hatásosabbnak, eredményesebbnek érezzék a munkájukat. Te mit teszel a kiégés ellen?

Meg kell tanulni elengedni legalább egy nyaralás idejére a fenntarthatósági problémákat, hiszen a mentális egyensúly fenntartása nagyon fontos ahhoz, hogy teljes értékű munkát tudjunk végezni. Számomra ebben segít például a kertészkedés, aminek látszik a közvetlen eredménye. A kiégés valós veszély a szakmánkban, de elsősorban az elhatározáson múlik, hogy óvjuk-e a mentális egészségünket, megtanuljuk-e a munka és a magánélet egyensúlyban tartását.

Köszönjük az interjút, Katalin!

Herner Katalinnal a Green Business Academy Fenntarthatósági Menedzser (Certified Sustainability Course) oktatójaként készítettünk interjút. A KÖVET Egyesület elnöke akadémiánkon a karbonlábnyom-számítás témájával foglalkozik. 

Induló képzéseinkről ide kattintva kaphatsz bővebb információt.