Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A süti (cookie) egy kisméretű fájl, amelyet a szerverünk küld és az Ön eszközén tárol. Általában egy személy azonosítására szolgál, amikor az adott személy csatlakozik egy webhelyhez. További információért olvassa el Adatkezelési tájékoztatónkat.
Hihetetlen erejű beszédet mondott a zöld jövőről, a civilizációs összeomlás elkerüléséről, a vállalatok és a „pionírok” szükséges tulajdonságairól Mező János Bálint, a Greenpeace Magyarország ügyvezetője egy diplomaosztó ünnepségen, amelyet a GREEN BRANDS képzésén végzett fenntarthatósági menedzsereknek rendeztek meg. A beszédet szerkesztve közöljük: figyelem, megváltoztathatja a világképedet!
Ebben az évtizedben fog eldőlni, hogy az emberiség merre tart tovább.
Hogy egy új, fenntartható, békés és igazságos modell felé megyünk, vagy egy kaotikus, fájdalmas modell felé, amely a tagadásról szól, és amely úgy fog végződni, hogy háborúzni fogunk az erőforrásokért és vízért.
Mindez most dől el, a következő tíz évben: ez életünk legfontosabb évtizede, és minél előbb, és minél gyorsabban és minél hatékonyabban váltunk, annál kevésbé lesz fájdalmas ez az átalakulás.
Azért el kell mondjam (de ezt ti is érzitek), hogy a kaotikus, zűrzavaros időszak már elkezdődött. Nevezzük ezt átmeneti kornak. Thomas Kuhn, aki a tudományos forradalmak szerkezetét kutatta, azt mondta, hogy minden paradigmaváltáskor van egy átmeneti korszak, amikor a régi paradigma föltöredezik, de még dominál, és az új paradigma már letette a maga kis szigeteit, ahová lehet építkezni. Mi most azok a pionírok vagyunk, azok az úttörők, akik ezeket a szigeteket építik, amire az új paradigma épül. Szerintem ez egy nagyon fontos feladat.
Emlékszem, amikor 21 évvel ezelőtt az egyetemen találkoztam a Római Klub jelentésével, az 50 évvel ezelőtt kiadott „A növekedés határai”-val. Megdöbbentett, hogy a tudósok szinte minden esetben arra jutottak, hogy 2020 és 2030 között civilizációs összeomlás, vagy civilizációs részösszeomlás jön.
Az ok nagyon prózai volt: túlhasználjuk az erőforrásainkat, nem hatékonyan, elképesztően környezetszennyező módon és végtelenül igazságtalan módon használjuk fel ezeket az erőforrásokat. És túl sokan vagyunk. Ezeken a dolgokon mind változtatni kell, ha békésen és fenntarthatóan akarunk élni.
Ehhez azonban teljesen új vállalati stratégiák kellenek, teljesen új attitűdök, teljesen új hozzáállás a vállalatok részéről. Én egy civil szervezetet vezetek itthon, sok múlik rajtunk, de még több fog rajtatok (vállalati fenntarthatósági vezetőkön) múlni.
Minden zöld-pénzügyi, zöld-gazdasági konferencián elmondom, hogy egy alapvető gazdasági dogmát felül kell bírálnunk, ez pedig az értéksemlegesség elve. Ez a közgazdászok talán egyik legfontosabb dogmája, ez pedig az, hogy mindig a profitot nézik és elsősorban csak azt. Amire váltanunk kell, az a zöld értékorientáció a jövőnk érdekében. Ez nagyon fontos.
Hogyan váltunk zöld értékorientációra és hogy vizsgáljuk meg minden döntésünket ebből a nézőpontból?
Meg kell vizsgálni, hogy egy döntés zöld szempontból milyen: sok mérőszám létezik erre. Meg kell nézni az adott közösséget, ahol élünk: milyen hatással van ez a bizonyos döntés erre a közösségre. És nem utolsósorban meg kell vizsgálni azt, hogy mik a vállalat érdekei gazdasági és az ökológiai fenntarthatóság szempontjából.
Fontos még beszélnem a rezilienciáról: ez a kulcsszó. A rugalmas alkalmazkodóképesség a vállalati stratégiák és működési módok kulcsa. Az ökológiai rendszerek rendkívül adaptívak, tehát nagyon gyorsan tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, főleg akkor, ha nincsenek ott az emberek, és nem rombolják le ezeket a változásokat.
Tanulnunk kell a természet csodáitól és tanulnunk kell a természet rendszereitől. Egy közösség akkor reziliens, hogy ha partnerként tekint a természetre. Mert nem urai vagyunk a természetnek, hanem részei.
A vállalatnak partnerként kell tekintenie a helyi közösségre, ahol működik, é szintén partnerként a munkavállalókra.
Ugyanis nagyon fontos kérdés, hogy egy kapitalista rendszert hogyan reformáljunk meg, mert a kapitalista rendszer nem csak a természetet zsákmányolja ki nagyon hatékonyan, hanem az embereket is. A kérdés tehát: hogyan tudunk egy olyan új gazdasági modellt, egy olyan boldogságmodellt teremteni, amely fenntartható és az emberek boldogabbak lesznek tőle.
Az a jó hírem, hogy bár rendkívül kaotikus a világ és nagyon-nagyon kihívásokkal teli az a gazdasági környezet, ahol most dolgozunk, a zöld értékorientáció egyre fontosabb a választói csoportoknak és különösen a fiataloknak. Ha megnézitek, milyen félelmeik és milyen álmaik vannak a fiataloknak, akkor a zöld témák és a zöld értékek és érdekek, a zöld értékválasztás az első helyen van a félelmekben és a vágyakban is. Nem véletlen, hiszen az ő jövőjükről szó.
Három egymással összefüggő területről szeretnék még beszélni: az egyik a biodiverzitás. Nagyon könnyű arrogánsan beszélni megawattokról, CO2- és metánkibocsátásokról, különböző modellekről, amelyek a számokról szólnak. De itt van a csodálatos természet.
Az a helyzet, hogy bárhány zöld gazdasági, vagy pénzügyi konferencián voltam, egyszer se hallottam azt a szót, hogy biodiverzitás, biológiai sokféleség, sokszínűség; és hogy ezek hogy járulnak hozzá a rendszerek stabilitásához. Ez nagyon nagy gond, mert körülbelül egymillió fajt már vagy kiirtottunk, vagy veszélyben van; a földfelszín kb. 75 százalékát már átalakítottuk. A termőföld egyharmada romokban. Itt Közép-Kelet Európában a beporzók kb. 75 százaléka eltűnt az elmúlt 30 évben. Ha egyedszámot nézünk, vagy ha az összmennyiséget nézzük, a fajszámot nézzük, körülbelül akkor is ezek a számok jönnek ki. Ezek rendkívül ijesztő számok. Arra kérlek benneteket, hogy ne csak CO2-kvótákat, ne csak megawattokat számoljatok, hanem nézzétek meg, hogy hogy lehet az élővilág szempontjából sokkal hasznosabb módon működni vállalatként és sokkal harmonikusabban.
A második téma a circle economy, vagyis a körforgásos gazdaság. Jelenleg a körforgásos gazdaság fő mutatószáma a holland Circle Economy kutatóintézet szerint 8,6 százalék. Tehát, egyszerűbben szólva 91,4 százalékát jelenleg az anyagnak és az energiának, amit felhasználunk, azt kidobjuk egy egyszer használatos úton. Legyen az műanyag vagy bármilyen más tárgy vagy élelmiszer. Ez óriási pazarlás.
Ugyanez az intézet azt mondja, hogyha ezt a számot megdupláznánk, tehát körforgásos körfolyamatba bekapcsolnánk ezt az körforgást, 17 %-ot elérve, akkor más erőfeszítésekkel együtt 2 Celsius fok alatt tudnánk tartani globálisan hőmérsékletemelkedést. Azért ez nem lenne rossz a jövőnkre nézve és a gyermekeink jövőjére nézve sem.
Mondok még egy érdekes számot, ez a Magyar Nemzeti Bank saját felmérése: 2020-ban, a magyar bankok vezetőségi üléseinek 68%-án nem hangzottak el a következő kifejezések: ökológiai válság, klímaválság, zöld átállás, biodiverzitás. Nincs ott a vezetők gondolatvilágában. Nincsenek erre kifejezések, stratégiák, és ez nem is olyan régi adat. Sok politikussal és vezető banki tisztviselővel beszélek és az a tapasztalatom, hogy nagyon-nagyon csekély a tudás az ökológiai válságról és az ökológiai rendszerekről, klímaválságról és hogy hogyan tudnánk alkalmazkodni. Ez azért baj, mert ők hozzák a legfontosabb döntéseket a mi életünkre nézve is. Úgyhogy, ha tudtok, akkor változtassatok ezen. Tehát egy zöld menedzsernek nemcsak az a feladata, hogy vállalati stratégiákat alkosson, hanem, hogy minél többet vitázzon, minél alacsonyabb szinten, és indítsa el azt a vállalati kultúraváltást, amikor már a vezetőnek sem lesz más lehetősége, minthogy ő is váltson fejben.
És természetesen kezdjétek a takarékossággal: mert a takarékosságnak mindenki örül, ez win-win. Jó a környezetnek is, pénzt lehet megspórolni a cégnek, de az ökológiai tudás, tudásfelhalmozás, tudásnövelés, -átadás és szemléletformálás is nagyon fontos. És természetesen a szervezetet át kell világítani. Át kell alakítani a beszállítói láncot, és tulajdonképpen a vállalati attitűdrendszert.
Úgy kell gondolkodnunk, hogy a következő 10, 20, 30, 50 évet előre lássunk és előre tervezzünk. Én azért szeretek a Greenpeace-ben dolgozni, mert nálunk a középtávú stratégiák 2050-re szólnak. A hosszútávúak 2100-ra. Egyébként, ha 2050-re nem nyerjük meg ezt a meccset, akkor fújhatjuk. Akkor vége.
Milyen az a személyes attitűd, amivel egy zöld menedzsernek rendelkeznie kell?
A legfontosabb a hit. A változásban való hit, mert a hit hegyeket mozgat meg. Hogyha ez a hit nincs meg, akkor semmit nem fogtok elérni. Ez fontosabb a munkaköri leírásnál és fontosabb a jogkörödnél.
Ami még nagyon fontos, az a kíváncsiság. Én azt szoktam mondani, hogy mi zöldek nem biztos, hogy tudjuk a legjobb válaszokat, de megpróbáljuk feltenni a legjobb kérdéseket. Tegyétek fel a legjobb kérdéseket és semmilyen dogmát vagy korlátot ne fogadjatok el! Akkor fogjuk megnyerni ezt a harcot, hogyha el tudjuk képzelni a lehetetlent. Mert, ha el tudjuk képzelni, akkor meg is tudjuk valósítani. Én hiszek az emberek és az emberiség végtelen kreativitásában és alkalmazkodóképességében. Hozzáteszem, szükség is lesz rá.
A bátorság is lényeges. Sokszor megpróbálnak majd visszatéríteni a hagyományos útra. Ahogy működnek a dolgok. Sokszor talán arroganciával is. Legyen bátorságotok letérni erről az útról! Másképp nem megy. Ez az alapvető érdekünk.
És az utolsó: a kitartás. Mi, szintén majdnem 20 éve azt mondjuk: akik feladják, soha nem győznek. Akik kitartóak, azok mindig győzni fognak. Sok erőt, szerencsét kívánok nektek ehhez munkához.